Ez a szöveg nem lezárni kívánja Ágota származásának vitáját, hanem megérteni: milyen történeti valóság, politikai helyzet és emlékezeti torzulás állhatott a magyar, császári, rusz és angol–skót hagyományok zavaros találkozása mögött.
Az előzőekben elvégeztük a mérlegelést. Először a nem magyar jelölteket vettük végig, és arra jutottunk, hogy mind féloldalas: a birodalmiak — Liudolf, Bruno, a Mieszko-lány — a császári rokonságot tudják, a magyar királyi vért nem; Jaroszláv lánya egyiket sem. Kizárva egyik sincs; a források viszont mindkettőt állítják egyszerre, és ez oda mutat, ahol a kettő együtt megvan: a szentistváni házba. Ezután a házon belül mért meg jelölteket összehasonlítva — István lányát és Imre lányát —, és az összköltség mérlegén az Imre-változatot vitte tovább: a centrumban az István-olvasat az olcsóbb, de a periférián az Imréé, és a periféria több adatból áll.
Ez a rész ezért már nem mérlegel, hanem épít: ha Ágota Imre lánya volt, hogyan áll össze belőle egy végigmondható életút?
I. Miért fontos Ágota?
Ágota származása nem puszta családfakutatási részlet. Ő Edward the Exile felesége, Edgar Ætheling, Skóciai Szent Margit és Krisztina anyja volt. Margiton keresztül leszármazása bekerült a skót, majd az angol királyi házba, később a középkori és újkori európai uralkodói hálózatokba.
Ezért Ágota eredetének kérdése nemcsak azt érinti, hogy ki volt egy elfelejtett 11. századi asszony — hanem azt is, milyen vérvonalakból épült fel Európa későbbi dinasztikus rendje. A középkori források egyszerre utalnak magyar királyi eredetre, Henrik császárhoz fűződő rokonságra, rusz kapcsolatra, Salamon magyar király nevére és más, egymással nehezen összeegyeztethető hagyományokra. A modern kutatás ezért több megoldást javasolt: német, magyar, kijevi-rusz, lengyel, bolgár és bizánci irányú rekonstrukciókat. Ez a szöveg azt kérdezi: milyen történeti helyzet teremthetett ilyen emlékezeti mintázatot?
II. A két olvasat és a köztük lévő viszony
Végül a szentistváni házon belürel kerültünk, de a többi olvasat nem tűnt el nyomtalanul: beépült. Érdemes ezért mindkét esetet szem előtt tartani, tisztázott viszonnyal.
A-olvasat – István és Gizella lánya
E szerint Ágota Szent István és Gizella név szerint meg nem említett lánya. Ez az olvasat egyszerűbben magyarázza a „magyar király és királyné lánya” típusú forrásadatokat: Ágota ekkor ténylegesen Gizella lánya, tehát II. Henrik unokahúga. Historiográfiai múltja a legnagyobb: Cornides 1778-as felvetésétől Bresslau-n át Fest Sándorig ez volt a magyar irányú kutatás fő vonala. Két ponton akad el: a worcesteri formula germani alakja hímnemű, márpedig Gizella nő; és az anyai ág bajor volta a rusz, a lengyel és a reginae soror réteget magyarázat nélkül hagyja.
B-olvasat – Imre herceg lánya
Ekkor Ágota Imre lánya, anyai ágon lengyel (Piast) vagy keleti hátterű anyától. Ezen belül két alváltozat áll: a K-ág (az anya Mieszko II leánya — a rekonstrukcióban ő az idősebb Ágota; ez a jelen főszöveg) és az M-ág (bizánci ara, magyarországi házassággal). A „Henrik rokonának lánya” adat itt természetes: Imre maga viselte a Henricus nevet — Gizella fia, II. Henrik vér szerinti unokaöccse —, és kormányzó örökösként az idegen emlékezet királyként is láthatta (dux-rex áthallás); a germanus tág, „közeli férfi vérrokon” olvasata pedig grammatikailag lefedi.
A kettő nem egyenrangú rivális, és nem is zárja ki egymást. A B-olvasat adja az apaságot — az A-olvasat viszont nem versenyzőként, hanem rétegként él tovább benne: ha Ágota Imre kései vagy utószülött gyermeke, akkor a megélt apafigura a nagyapa, István volt, akinek udvarában 1038-ig nevelkedett. Az „István lánya” adatok így nem kínosak, hanem a tapasztalaton alapultak. A szerkezetet lesz a kvázi-apa.
Azért az itt nyíltan rögzítendő: a worcesteri krónika kritikai kiadása (Darlington–McGurk) felveti a germane — nőnemű — emendációt a germani helyett. Ha ez az olvasat helytálló, a formula a császár nővérének, vagyis Gizellának a lányát mondja, és az A-olvasat lép elő. Ez az egyetlen pont az egész anyagban, ahol egy filológiai döntés önmagában eldöntheti a kérdést; a kézirati alapok mérlegelése a nyitott kérdések közt szerepel.
A közös gyenge pont mindkét olvasatban ugyanaz: Ágota neve a magyar forrásokban nem maradt fenn. Ez azonban illeszkedik a korai Árpád-házi nőági emlékezet általános gyengeségébe és a korábban tárgyalt strukturális láthatatlanságba — István gyermekei közül is csak Ottó és Imre ismert név szerint, miközben a hagyomány több gyermeket emleget.
III. Miért nem rendkívüli egy ilyen házasság?
A 10–11. század fordulóján a magyar fejedelmi és királyi házasságpolitika kifejezetten nemzetközi volt. István egyik nővérét vagy húgát a hagyomány az Orseolo-házhoz kapcsolja; de a lengyel és bolgár kapcsolatok szintén megjelennek a hagyományban. Ha Géza és István nőrokonai velencei dózséhoz, lengyel fejedelemhez vagy bolgár uralkodóhoz kerülhettek, akkor egy István-lány vagy Imre-lány Edward the Exile-hoz adása önmagában nem lett volna rendkívüli.
Edward útja a magyar udvarba
Edward the Exile és bátyja, Edmund kb. 1017-ben hagyta el Angliát — Edward csecsemőként, legfeljebb egy-másfél évesen —, apjuk, Edmund Ironside halála után. A worcesteri hagyomány szerint Knut a fiúkat a svéd királyhoz küldte azzal a szándékkal, hogy ott megöljék őket; a svéd király azonban megkímélte és a magyar udvarba küldte tovább a gyerekeket— a hagyomány szerint István király fogadta be és nevelte mindkettőt. (A fivér, Edmund utóbb Magyarországon halt meg; sőt Ailrednél házassági hagyomány is tapad hozzá. Egy Wessex-vérű, törvényes angol trónörökös jelenléte a magyar udvarban diplomáciai értéket képviselt: kártya, amelyet előbb-utóbb be lehetett játszani, még ha most üldözött is.
Edward tehát gyermekként érkezett, és István udvarában nőtt fel. Angliában Knut volt a király — az ő szempontjából és talán ismeretei szerint is, Edward halott volt, és ezt senki nem cáfolta. Magyarországon viszont rangjához méltóan bántak vele, és biztonságban élt. Két évtized telt el így. Ugyanennek az udvarnak a világában nevelkedett egy kislány is; de hogy a két életút mikor kapcsolódott össze, azt a következő pár fejezet rakja össze.
A menedék iránya nem véletlen, hanem kényszerpálya volt. Knut 1027-ben ott állt II. Konrád császári koronázásán Rómában, a szövetséget pedig lánya, Gunhilda és az ifjú Henrik frigye pecsételte meg — a megállapodás még Knut életében, a házasság 1036-ban. Amíg a dán ház állt, a birodalmi nyugat a Wessex-árvák előtt zárva volt: a száműzetés csak a birodalmon kívüli lehetett viszonylag nyugodt — Kijev és Magyarország ilyen volt.
Egyetlen forrás sem állítja azonban, hogy Edward megszakítás nélkül tartózkodott volna egy helyen; a mozgás ritmusát a magyar rezsimváltások adhatták, és minden szakaszhatár dokumentált eseményre esik. István 1038-as halála és a trónharcok után Edward elhagyja az országot, és a kijevi udvarba megy — ide illik Brémai Ádám in Ruzzia megjegyzése és a Leges Edwardi rusz-földrajza. 1041-ben Aba Sámuel kerül trónra: a birodalomellenes rezsim, vagyis Magyarország megnyílik egy olyan száműzött előtt, akinek a veszélye a császári irányból jön — Edward visszatérhet, és a rekonstrukció szerint ekkor jött létre a kötelék Ágotával, talán eljegyzés formájában. 1044-ben Ménfőnél III. Henrik fegyverrel visszaülteti Pétert, aki ettől fogva hűbéresként tartja az országot: Magyarország ismét csapda, így Edward újra keletre megy. A visszaút véglegesen csak az 1046-os rezsimváltással nyílik meg, amikor az Edward által jól ismert András kerül a trónra.
A keleti évek hosszát egy angliai fordulat magyarázza. 1042-ben kihalt a dán ház, és Edward nagybátyja, a Hitvalló lépett trónra: a névtelen menekült egy csapásra a regnáló ház legközelebbi férfi rokona lett. Egy ilyen értékű örökösnek nem menedék lett volna visszatérni abba a Magyarországba, amelyet 1044-től III. Henrik hűbéreseként Péter kormányzott, hanem csapda. A keleti tartózkodás így nem tehetetlenség volt, hanem várakozás. (Az sem zárható ki, hogy maga az első kijevi áttelepülés is későbbre, az 1042-es felértékelődés utánra esett — a hagyományos, 1038-as datálás mellett ez nyitott alkérdés.)
Edward ekkor már vér szerint rangos férj volt: Az Európaszerte ismert Edmund Ironside fia, Wessex-örökös. Ugyanakkor Magyarországon nem rendelkezett saját katonai bázissal, és nem állt mögötte közeli szomszédos hatalom. Ez a kombináció — magas rang, távoli veszély — politikailag kifejezetten kényelmes lehetett, akár Andrásnak, akár más magyar uralkodónak.
Mivel a szöveg hosszú – pár héten keresztül azonos időben (általában szerdánként) folytatom a következő egységgel, ez részenként ez több egység is lehet.
Ha érdekel a 11. század egyik legnagyobb rejtélye, akkor kövesd a tanulmányt!