A rusz eredethipotézis a három közül (talán) a legszilárdabb versenytárs, és tudományos téren a legtovább tartotta magát.
Lényege: Ágota, Bölcs Jaroszláv kijevi nagyfejedelem lánya volt, testvére annak az Anasztáziának, aki I. András magyar király felesége lett. Az elmélet egyszerre kínál kronológiai magyarázatot és forrásalapot – ezért komolyabb figyelmet igényel.
Az elmélet forrásai
A rusz hipotézis legkomolyabb szövegalapja a Leges Edwardi Confessoris (12. század első fele). E szerint Edward a „Rungok földjére, amelyet mi Russiának hívunk” menekült; az ottani király — Malesclodus, akit a kutatás többnyire Bölcs Jaroszlávval azonosít — tisztességgel megtartotta udvarában, és Edward ott vett „nemesi származású” (nobili genere) feleséget. A szöveghagyomány Margit anyját egyenesen ‘ex genere et sanguine regum Rugorum’ — a rusz királyok nemzetségéből és véréből — valónak mondja. Adam of Bremen szintén Ruzziát ír: szerinte Vasbordájú Edmund fiai ‘in Ruzziam’ száműzettek.
A névadási érv a másik pillér: Anasztázia, a magyar királyné neve a kijevi környezetből való, és a Rurikida udvar névkincse — szól az érvelés — amely visszaköszönhet Ágota gyermekeinél is. (Megjegyzendő, hogy Jaroszláv név szerint ismert lányai — Anna, Anasztázia és Erzsébet — között Margit nevű, sőt Anasztázia nevű sem szerepel; a névérv tehát nem konkrét névegyezésen, hanem az általános névtani környezeten nyugszik.)
Az elmélet döntő belső ellentmondása
A rusz elmélet legritkábban emlegetett problémája éppen a leglátszólag erős pontjából fakad: az Anasztázia-kapcsolatból.
Ha Ágota valóban Jaroszláv lánya volt, akkor az ő testvérét vette feleségül I. András magyar király — vagyis a magyar udvarban Ágota a királyné nővére lett volna. Egy forrás, William of Malmesbury, valóban őriz egy ezzel rokon emléket: szerinte Ágota egy — a szövegösszefüggés szerint magyar — királyné nővére volt (reginae soror). Ez azonban kétélű adat: William sem a királyt, sem Anasztáziát vagy Jaroszlávot nem nevezi meg, és a „magyar királyné nővére” formula — mint a harmadik részben látni fogjuk — több, egymástól független módon is feloldható, nem kizárólag a rusz olvasattal.
Ahol a rusz olvasat valóban néma marad, az nem általában a forrásanyag, hanem egy jól körülírható, magas tétű közeg: az 1066 utáni angol–normann trónkövetelési játszma. Ha Ágota Jaroszláv lánya, akkor Edgar Atheling Jaroszláv unokája — ez olyan rangemelés, amelynek az 1066 utáni évtizedekben, az angol örökösödési harc dokumentálásában nyomot kellett volna hagynia. Ehelyett a kijevi nagyfejedelmi leszármazás említetlen marad épp ott, ahol a leginkább hasznosítható lett volna.
A rusz szöveghelyek valódi helye
Ha Edward 1038 és 1046/47 között Kijevben élt — a Leges és Adam helymegjelölése így nem zavar, hanem szó szerinti igazság: az angol száműzött valóban a Rusz földjén tartózkodott, és a K(ijev)-ágban valóban ott is házasodott. A helyadatok tehát a jelen rekonstrukció előre jelzett találatai — az apaságról azonban nem mondanak semmit.
Ami a rusz elméletből egyedül megmarad, az a „vér”-formula: Margit anyja „a rusz királyok neméből és véréből” való. Ez a K-ágban a következőképpen oldódik fel: a menyasszony ténylegesen a Rurikida uralkodóház rokoni köréből lépett ki — hiszen Gertrúd a nagyfejedelmi család menye volt —, s a genus (rokonsági kör) és a sanguis (vér) különbségét a távoli angol szerző elmoshatta; ugyanilyen módon értelmezhető William soror-adata is. Másodlagos rásegítő tényező, hogy Anasztázia kijevi születésű királyné jelenléte a magyar udvarban a „rusz rokonság” emlékét tovább erősíthette, és hogy a 12. századi angol írástudók Kelet-Európa földrajzát amúgy is elnagyoltan kezelték.
A névadási érvek szintén gyengék. Margit és Krisztina az egész középkori Európában elterjedt keresztény nevek, amelyek semmilyen különleges rusz kötődést nem bizonyítanak. A névadási minta a szülők saját dinasztikus identitását tükrözné – ez az érv tehát csak akkor működik, ha már előzetesen feltételezzük a rusz eredetet.
Harald Hardrada hallgatása
Harald Hardrada 1066-ban a Magnus–Harthacnut-féle jogi konstrukcióval érkezett Angliába – egy olyan igénnyel, amelyet az angolok többsége nem is fogadott el. A Magnus–Harthacnut-féle jogi konstrukció egy 11. századi kölcsönös örökösödési megállapodás volt Jóságos Magnus norvég király és Harthacnut dán király között. A szerződés valószínűleg elsősorban Dániára vonatkozott, miközben Magnus és később Harald azt Angliára is alkalmazhatónak tekintette.
Ezért Harald 1066-os angol trónigénye e formálisan örökölt szerződéses jogcímre épült. Harthacnut 1042-es halála után Magnus erre hivatkozva szerezte meg a dán trónt, később Harald Hardrada, Magnus utódja ugyanezt a konstrukciót próbálta kiterjeszteni az angol trónra is, azt állítva, hogy Magnus jogutódjaként Harthacnut angliai jogait is örökölte. Ez azonban kétséges és angolszászok között nem igazán elfogadott érvelés volt.
Harald felesége Erzsébet, Jaroszláv kijevi nagyfejedelem lánya volt. Ha Ágota szintén Jaroszláv lánya, akkor Edgar Atheling Harald feleségének unokaöccse – ez közvetlen, első vonalbeli rokoni kapcsolat. Harald politikai számolgatását tekintve ez megkerülhetetlen érv lett volna: „Nem hódítóként jövök, hanem feleségem rokonát, az igazi Wessex-örököst védem.”
A teljes hallgatás egy ilyen mértékben öntudatos politikai szereplő részéről erős valószínűségi érv a kapcsolat ellen — bár nem perdöntő: Harald igénye a Magnus–Harthacnut-konstrukción állt, és egy „igazi Wessex-örökös” rokoni felemlegetése akár a saját jogcímét is gyengíthette volna, de órási támogatást kapott volna az angolszászoktól Hódító Vilmos ellen, igaz nem ő lett volna a király, csak talán régens.
A hallgatás tehát akár túl határozott is lehet — de a rusz elmélet számára így is teher, nem egyszerű semleges adat.
Az érv súlyát növeli, hogy Harald nem kívülálló volt. Második kijevi tartózkodásán (1043–45), amikor Erzsébetet feleségül vette, ugyanabban az udvarban élt, ahol Edward — az átfedés éveket tesz ki. Ha Ágota Jaroszláv lánya lett volna, Harald a saját sógornőjéről hallgatott volna 1066-ban: első kézből tudta, ki kicsoda, és mégis kizárólag a szerződéses jogcímre hivatkozott. A hallgatása így nem egy távoli tájékozatlanságé, hanem egy közeli tanúé.
Jaroszláv dinasztikus logikája
Jaroszláv lányait következetesen aktív hatalomhoz adta: Annát I. Henrik francia királyhoz, Anasztáziát az akkor még trónkövetelő, de hamarosan királlyá váló Andráshoz, Erzsébetet a skandináv politika meghatározó erejévé váló Haraldhoz. Edward the Exile ezzel szemben: száműzött, hadsereg nélkül, politikai bázis nélkül, ezer kilométerre Angliától. Visszatérésének esélye a házasságkötés idején közel nulla volt. Jaroszláv nem fektetett be bizonytalan jövőbeli igényekbe – az aktuális hatalomhoz adta a lányait. (Ezzel szemben, ha az 1046/47-es kijevi esküvőn Jaroszláv nem a saját lányát adta volna férjhez — az nem lett volna a költséges befektetés —, hanem egy Piast-védence frigyének adott volna otthont, ami szinte semmibe sem került volna.)
Az András-paradoxon
A döntő ellenérv azonban más természetű — bár fontos látni, mire épül. Az érv előfeltétele, hogy Edward már Imre életében, gyermekkorától I. István udvarában élt, legalábbis évekig. Ebben az udvarban a vazuli ág üldözött ellenség volt: Vazult — a krónikás hagyomány szerint István uralma alatt, bár a megvakítás ténye a forrásokban vitatott — megvakították; fiai, András, Béla és Levente emigrációba kényszerültek. Ugyanez az András lett később Jaroszláv veje és Anasztázia férje. Jaroszláv tehát — ha a rusz elmélet igaz — egyszerre helyezte volna egyik lányát a vazuli ág ellenségének, István királynak az udvarába, miközben másik lányát ugyanennek az üldözött vazuli ágnak a fejéhez ígérte. Ez Jaroszláv következetes, egyirányú szövetségi politikájával ellentétes.
Vélemény
A rusz elmélet az egyik legkomolyabb versenytárs, de több, egymástól független megfontolás együtt teszi valószínűtlenné a közvetlen leszármazást.
Forráslogikailag: ha Ágota Jaroszláv lánya, akkor a kijevi nagyfejedelmi származásnak az 1066 utáni angol–normann trónjátszmában nyomot kellett volna hagynia — William of Malmesbury „magyar királyné nővére” adata viszont sem Anasztáziát, sem Jaroszlávot nem nevezi meg, és többféleképp feloldható.
Politikailag: Harald Hardrada soha nem hivatkozott az unokaöcs-kapcsolatra, holott érdeke lett volna.
Dinasztikusan: Jaroszláv aktuális hatalomhoz adta lányait, nem száműzöttekhez.
Strukturálisan: András épp abból az udvarból volt száműzve, ahová Ágotának érkeznie kellett volna.
Kizárható mint közvetlen leszármazási elmélet — ugyanakkor a forrásokban felbukkanó rusz szál nem feltétlenül egyszerűen tévedés: Imre herceg dux Ruizorum titulusát egy nyugati forrás megőrizte, és ha Ágota anyai ágán II. Mieszko lányát sejtjük, annak nővére, Gertrúd a későbbi kijevi nagyfejedelem, Izjaszlav felesége lett, vagyis az anyai ág valóban beágazik a kijevi dinasztiába; a Leges „vér”-formulája pedig e rokoni kör némi csúszásaként oldódik fel. A rusz emlék nem Ágota apjára mutat, hanem anyai ágán keresztül érkezik — és a két forrásnyom, az Anasztázia-összekeveredés és az anyai ági kötődés, egymást erősítheti.
Mivel a szöveg hosszú – pár héten keresztül azonos időben (szerdánként) folytatom a következő egységgel, ez részenként ez több egység is lehet.
Ha érdekel a 11. század egyik legnagyobb rejtélye, akkor kövesd a tanulmányt!