A magyar őstörténet egyik legrejtélyesebb, ám szimbolikusan legfontosabb alakja Ügyek (Ügek, Vgec). Őt a későbbi krónikások a honfoglaló magyarság dinasztikus ősének, Álmos fejedelem apjának vagy nagyapjának tekintették.
Neve, személye, sőt létezésének történeti valósága is vitatott, ám kétségtelenül fontos szerepet játszik a magyar származásmítoszokban és az Árpád-ház legitimációs hagyományaiban. Az Ügyekről szóló legkorábbi ismert leírás Anonymus, III. Béla király névtelen jegyzőjének Gesta Hungaroruma (12. század vége), de későbbi krónikák is megőrizték nevét, részben módosított formában.
Ügyek a krónikákban – legendás ős vagy történeti alak?
Anonymus szerint Ügyek „Szkítia legelőkelőbb vezére” volt, aki „Magóg nagy házából” származott. A krónikás szerint a 8. század utolsó harmadában születhetett, s 819-ben feleségül vette Emesét, Eunedubelianus nevű vezér lányát, és fiuk Álmos lett, aki 820 körül született. Anonymus hangsúlyozza, hogy Álmos születése egy természetfeletti álom révén történt: Emese álmában egy turulmadár (kerecsensólyom formájú égi lény) jelent meg, majd „méhéből víz fakadt, amely országon át folyt”, jelezvén, hogy tőle nagy uralkodók fognak származni, s védelmezi a csecsemőt. Az álom jelentésétől vezérelve kapta a fiú az „Álmos” nevet, mely a magyar „álom” szóból ered.
A Képes Krónika – amely lényegében Kálti Márk 14. századi műve – már más származási rendet közöl: itt Álmos apja Előd, és Ügyek Előd apjaként szerepel, tehát egy generációval korábbra kerül. Kézai Simon, a 13. századi krónikás szintén az Előd–Ügyek sorrendet követi. A különbségek arra utalnak, hogy az Árpád-ház korai genealógiájában nem volt egységes hagyomány, hanem különféle történeti és mitikus elemekből épültek fel a családfák.
Egyes kutatók (pl. Kristó Gyula, Györffy György) szerint ezek a név- és generációs eltérések annak tulajdoníthatók, hogy a különböző források vagy alternatív családi hagyományokra támaszkodtak, vagy egyszerűen dinasztikus mítoszokat racionalizáltak. Az is elképzelhető, hogy Ügyek kezdetben nem személynév volt, hanem egyfajta cím vagy mitikus megnevezés, amelyet később konkrét személyre értelmeztek.
A név eredete – etimológiai bizonytalanságok
A „Ügyek” név jelentése és eredete máig vitatott. A legáltalánosabban elfogadott elmélet szerint a név kapcsolatban állhat az ótörök Üge névvel, amely más türk nyelvekben is előfordul, és személynévként vagy rangként is értelmezhető. Érdekes párhuzam, hogy Üge volt az Ujgúr Birodalom egyik kagánjának neve is a 9. században (846-ban halt meg és hat évig uralkodott kagánként), ám a történeti kapcsolat inkább spekulatív, semmint bizonyítható.
Más értelmezés szerint a név a magyar „ügy”, „ügyő” vagy „igy” gyökkel rokon, melyek „szent helyet”, „szentélyt” vagy „szakrális vezért” jelenthettek. Kristó Gyula ezzel az etimológiával értett egyet, hangsúlyozva, hogy az Árpád-ház alapítójának mitikus jellege miatt neve akár jelentését is tükrözhette – vagyis azt, hogy Ügyek nem pusztán történeti figura, hanem szent ősatya, hasonlóan más nomád népek ősalakjaihoz.
Dentumoger földje – egy ismeretlen hely a keleti sztyeppén
Anonymus szerint Ügyek lakóhelye „Dentumoger” volt. A krónika nem ad pontos földrajzi elhelyezést, de a név értelmezésére több elmélet is született. A legtöbb kutató egyetért abban, hogy a szóösszetétel a Dentü-Mogyër formából származhat: az első elem a „dentu” vagy „denti” törzsre, a második pedig a „magyar” népnévre utalhat. Ez alapján Dentumoger olyan terület lehetett, ahol a magyar törzsek egy része élt.
Földrajzilag a területet a Don–Donyec folyók vidékére (Levédia), mások pedig a Duna–Dnyeszter közére (Etelköz) helyezik. Oda, ahol a magyarok a 9. században a Kazár Birodalom befolyási övezetében tartózkodtak. Levédiában a magyarok részben letelepedett, részben nomád életmódot folytattak, és a kazároktól átvették a kettős fejedelemségi rendszert is. Ügyek tehát – ha valóban létezett történelmi személyként – a kazár-magyar együttélés idején élhetett, és valószínűleg katonai, fejedelmi vagy szakrális vezetői szerepet töltött be.
Mitikus ős?
Bár semmiféle kortárs forrás nem támasztja alá Ügyek történeti létezését, az ő személye mégis kulcsszerepet tölt be az Árpád-ház genealógiájában. A hozzá kapcsolódó legendák – különösen az Emese álma – az isteni kiválasztottságot hirdették. Az álom értelmezésében a turul (sólyomszerű égi lény) nem pusztán jelkép, hanem az isteni akarat közvetítője, ami uralkodói legitimitást adott Álmosnak és leszármazottainak.
Ez a fajta eredetmítosz párhuzamba állítható más eurázsiai nomád népek mítoszaival is: a mongol Dzsingisz kán, a türkök, de még a hun Attila is hasonló, égi jelekkel megerősített származásban hitt. A turul-legenda valószínűleg egy ősi, talán még a magyarok vándorlásának korából származó sztyeppei hiedelemformából származik, amelyet a keresztény krónikaírók újraértelmeztek.
Történeti szerepe és öröksége
Ügyek történeti jelentősége elsősorban abban áll, hogy az ő nevéhez kötik a honfoglaló Árpád-ház eredetét. Akár Álmos apja, akár nagyapja volt, a családfa vele indul, mint név szerint ismert őssel. Igaz, nem ismerünk semmilyen konkrét cselekedetet, amit Ügyek nevéhez lehetne fűzni. Ennek ellenére szimbolikusan ő testesíti meg a magyar fejedelmi hatalom isteni eredetét.
A turul-monda, Emese álma, valamint a szkíta-hun eredetre való hivatkozás egyértelműen a középkori identitáspolitika eszközei voltak. A királyi hatalom megerősítéséhez szükség volt egy ősapára, aki egyszerre volt „szkíta”, tehát nemes vérű, „turul-jelölte”, tehát isteni elrendeltetésű, és keleti, azaz a sztyeppei múltat is megidéző.
