Az Árpád-ház a honfoglaló magyar törzsszövetség vezéréről, Árpád fejedelemről elnevezett uralkodó dinasztia, amelynek idején jött létre a magyar államiság. Az Árpádok uralma a 9. századi magyar törzsi szövetség vezetőinek felemelkedésével kezdődik, és egészen 1301-ig tartott, az Árpád-ház férfiágának kihalásáig.
Az Árpád-ház eredete: törzsszövetség és honfoglalás előtti viszonyok
A magyar nép őstörténete a közép- és belső-ázsiai eredet kérdésével kezdődik. A magyar nyelv a finnugor nyelvcsalád ugr ágához tartozik, legközelebbi rokonai a messze Szibériában élő manysi és hanti nyelvű népek. Nyelvészeti bizonyítékok alapján a magyarok távoli ősei az Urál vidékén éltek, majd hosszú vándorlás során kerültek közelebb Európához. A vándorlás során a magyar törzsek számos idegen néppel kerültek kapcsolatba: erre utal, hogy a magyar nyelv jelentős számú jövevényszót vett át iráni és török nyelvekből is. A régészeti leletek (fegyverek, lószerszámok, temetkezések) és a korai írott források egyaránt igazolják, hogy a 9. század folyamán a magyarok a dél-orosz sztyeppén, a Kazár Birodalom befolyása alatt éltek. A törzsszövetség feltehetően adózott a kazár kagánnak, ám 862 körül önállósította magát a kazároktól. Ezt követően új hazát kezdtek keresni a Kárpát-medence irányában.
A honfoglalást megelőző időszak fő politikai kerete a magyar törzsszövetség volt, amelyet hagyományosan hét magyar törzs alkotott (a későbbi krónikákban “Hétmagyar” néven). A törzsek élén törzsvezérek álltak, és a szövetségnek volt egy közös vezetője is. A bizánci források szerint a magyaroknak két vezetője lehetett: egy szakrális főfejedelem (latinul kende) és egy hadvezér (gyula). A 10. századi bizánci császár, Bíborbanszületett Konstantin feljegyzése szerint Álmos volt az első nagyfejedelem, a „hét magyar” törzsszövetség feje (megas Turkias arkhon). Álmos ugyanakkor valószínűleg még elismerte a kazár kagán fennhatóságát uralma kezdetén, mielőtt a magyarok elszakadtak a kazároktól.
A források és a későbbi történeti következtetések alapján nem kizárt, hogy Álmos a kende (szakrális fejedelem) tisztségét töltötte be, míg egy másik vezér, talán Kurszán a gyula (katonai vezető) volt. A kettős fejedelemség intézménye több steppei nomád népnél is ismert volt, és a magyaroknál is létezhetett. Így Árpád apja, Álmos a vérvonal és hagyomány szerinti fő fejedelem (kende) lehetett, és Kurszán lehetett a hadak irányítója, akit nyugati források is említenek. Mindenesetre a honfoglalás idejére Árpád – Álmos fia – lett a vezető, aki egyesítette a főhatalmat, miután a rivális Kurszán a források tanúsága szerint 904 körül elesett egy bajorokkal történt találkozón.
A magyar honfoglalás előtti szállásterületeit a krónikák Levédiának és Etelköznek nevezik. A 13. századi Anonymus (III. Béla király névtelen jegyzője) elbeszélése szerint a magyar törzsek Etelközben szövetséget kötöttek, melyet vérszerződés néven ismerünk. A krónika szerint hét vezér ünnepélyes esküt tett, és vérüket egy edénybe csurgatva pecsételték meg szövetségüket a magyarok jövőbeni egységéért. E vérszerződés legendája a magyar történeti hagyomány fontos eleme: azt hivatott jelezni, hogy a törzsek Árpád nemzetségének örökletes vezetését ismerték el.
Anonymus művében több helyen használja a more paganismo („pogány szokás szerint”) kifejezést bizonyos szertartások leírásánál, mint amilyen a vérszerződés is, ami arra utal, hogy ezek a szokások a honfoglalás kori nomád hagyományokban gyökereztek. Ugyancsak Anonymus jegyzett fel eredetmondákat – például Emese álmát a turulmadárral – amelyek Álmos születését mesélik el mitikus formában.
A középkori krónikák (Anonymus Gesta Hungaroruma, Kézai Simon krónikája stb.) a dinasztia mitikus eredetét is megpróbálták megadni: például Nimród ősatyától és fiain, Hunoron és Magoron át vezették le a magyarok származását. Egy másik középkori hagyomány Attila hun királyt tekintette a magyar uralkodók ősének, azt állítva, hogy Attila leszármazottja volt Álmos vezér. Kézai Simon Gesta Hunnorum et Hungarorum című művében a magyarokat Attila népével azonosította, így próbálva meg koronként legitimálni az Árpádok hatalmát.
Ezek a mondák azonban nyilvánvalóan nem történeti tények: a krónikák által felsorolt nemzetség Attilától Álmosig bizonyíthatóan kihagy időszakokat, hiszen Attila 453-as halála és Álmos ~819 körüli születése között nem lehet mindössze négy generációnyi különbség – a leszármazási lánc erősen hiányos vagy szándékosan összeszűkített. A modern történettudomány ezeket az eredetmondákat inkább a 9-13. századi elit tudatos dinasztikus propaganda elemeinek tekinti, míg a valóságban a magyar törzsek finnugor nyelvű nomádok voltak, akik a steppei népek között formálódtak önálló etnikummá.
