Szvjatoszláv származása
Szvjatoszláv, Igor kijevi fejedelem és felesége, Olga fejedelemné egyetlen gyermeke volt, s születésének idejéről nincs megbízható adat. Egyesek szerint 942-ben (talán márciusban, mások szerint július 6-án) született, de az anyja akkoriban már 50 éves lehetett, az apja pedig már 65 körül volt, ami eléggé bizonytalanná teszi ezt, így könnyen lehet, hogy sokkal korábban.
Ő az első kijevi fejedelem, akinek szláv eredetű a neve, bár nevének első tagja a varég Svend-ből eredhet.
A nevét először 944-ben említik egy kijevi-bizánci szerződésben, majd amikor egy évvel később az apját brutálisan meggyilkolták, névlegesen már ő lett a fejedelem, bár természetesen mások kormányoztak helyette.
Olga nagyon keménykezű régensként kormányzott, aki többszörösen is megtorolta férje halálát. Szvjatoszláv a gyermekkorát Kijevben tölthette, bár Novgorod fejedelme lett, ahogyan ezt Bíborbanszületett Konstantin 949-ben megírta.
Olga 955 körül áttért a kereszténységre, de fiát hiába próbálta erre rábeszélni, Szvjatoszláv pogány maradt.
Az anyja először a keleti kereszténységgel próbálkozott, majd 959-ben I. Ottó német-római császártól kért püspököket és papokat, akik 961-ben meg is érkeztek Kijevbe, de a fia ellenállt.
Szvjatoszláv fiatakora
Szvjatoszláv külsejét egy bizánci forrás így írta le: “Megjelent Szfendoszláv is, a folyón ereszkedve le szkíta csónakjában; együtt húzta az evezőt a többi érkezővel, semmivel sem különbözve tőlük. Íme ilyen volt a megjelenése: átlagos termetű, nem túl magas, nem túl alacsony, szemöldöke bozontos, szemei világoskékek, orra pisze, ajka fölött sűrű és hosszú bajszot viselt. A feje teljesen kopasz, de nemes származásának jeleként féloldalra lelógott egy hajtincs; nyaka erős, mellkasa széles és testének egyéb részei ezzel arányosak, komornak és szigorúnak látszott. Egyik fülében arany fülbevalót viselt, melyet két gyöngy közé fogott karbunkulus ékesített. Ruházata fehér volt, és a többiektől megkülönböztette őt ruhái tisztasága.”
Szvjatoszláv végül 964 körül vette át a fejedelemség vezetését, de mivel sokat háborúzott, tulajdonképpen továbbra is az anyja irányította az országát.
Először a kazároknak adót fizető szláv törzseket támadta meg és győzte le, majd miután azok behódoltak és adót fizettek, a Kazár Birodalom ellen indult. Legyőzte kagán seregét és elfoglalta a birodalom fővárosát, Sarkelt is. Egy kortárs történetíró, Ibn Haukal szerint a Volgai Bolgáriát is legyőzte, majd kifosztotta.
A hadvezér
Ezután a jászokat és cserkeszeket, majd egyéb népeket hajtott az uralma alá a Kaszpi-tenger térségében.
Kijev és Bizánc ekkor még szövetségesek voltak, s a bizánci császár közel fél tonna (15 centinarium vagyis kb. 455 kg) aranyat kínált fel, hogy támadják meg a dunai bolgárokat, azzal a hátsó szándékkal, hogy így mindkét államot gyengítse.
Szvjatoszláv egy közel hatvanezer fős sereggel (amelyben besenyők is voltak) legyőzte II. Borisz bolgár cárt, de közben a többi besenyő Kijevre támadt, így hazaindult az országát megvédeni. Mire azonban hazaért, a besenyőket már legyőzték. Felmerült a kérdés benne, hogy vajon Bizánc bérelte-e fel a besenyőket, ezért nem akarta átadni a császárnak a megszállt bolgár területeket.
Ekkor mondta a források szerint, hogy “Nem szeretek én Kijevben ülni, inkább a Duna-menti Perejaszlavecben akarok élni – ott van a földjeim közepe, oda ömlik minden gazdagság: a görög földekről arany, selyem, bor, mindenféle gyümölcsök; Csehországból és Magyarországból ezüst és lovak; Ruszból meg szőrme és viasz, méz és rabszolgák”.
A magyar kapcsolat
S itt rögtön fel is tűnik Magyarország, amellyel talán sokkal közelebbi kapcsolatai is volt.
Az orosz források egy jelentős része szerint Szvjatoszláv felesége egy magyar hercegnő volt, a fejedelem lánya. Ez a fejedelem Taksony lehetett, a lány pedig Predszlava, aki így Géza és Mihály húga vagy nővére volt.
Szvjatoszlávnak három fia ismert, akik közül egy vagy kettő a feleségétől született, a harmadik pedig szinte biztosan egy Malusha nevű ágyastól, aki talán rabszolga is volt.
Predszlava talán idősebb volt Szvjatoszlávnál, mivel azonban ez egy politikai házasság volt, ez kevéssé érdekelte őket. Egy-két fiú azért született, aki közül Jaropolk kijevi fejedelem, Oleg pedig a drevljánok fejedelme lett. Jaropolk jó eséllyel Predszlava fia volt, Oleg talán igen, talán nem.
A harmadik fiú, Vlagyimir, novgorodi, majd kijevi fejedelem lett, akit később szentté is avattak, s az ő fia lett Bölcs Jaroszláv.
Predszlava és Szvjatoszláv között nem igazán volt jó kapcsolat, mert amikor a feleség bérgyilkosokat küldött az ágyas ellen, s ez a fejedelem fülébe jutott, egy messzi városba “száműzte” a feleségét, de a fiait becsben tartotta. Mindez abból is látszott, hogy amikor édesanyja, Olga, aki addig nevelte a fiúkat a feleség és az ágyas helyett, 969. július 11-én elhunyt, Szvjatoszláv felosztotta a birodalmát a fiai között. Édesanyját keresztény szokás szerint temette el, s nagyon hiányzott neki, hiszen addig mindenben számíthatott rá.
Szvjatoszláv így elég jó eséllyel Taksony veje és Géza (valamint Mihály) sógora lehetett, amelynek később még jelentősége lett.
A bizánci kaland
A bizánci ügyködések nyomán, ahol ráadásul éppen palotaforradalom és császárgyilkosság is volt, 970 nyarán Szvjatoszláv egy jelentős sereggel. Ebben a besenyők és bolgárok mellett magyarok is szép számmal részt vettek, majd megütközött a császári hadakkal. Az egyesített sereg sokkal nagyobb volt, de egy bizánci hadvezér, Bardasz, Arkadiapolisznál mégis legyőzte, sőt, a sereg egyes részeit meg is semmisítette.
Ez volt az a vereség, amely végérvényesen lezárta a kalandozásoknak nevezett magyar hadjáratokat, így a magyarság életében fontos pillanat volt. A magyarok feltehetően Predszlava miatt vettek részt nagy számban a hadjáratban, s a Solt alatt kissé szétesett, majd éppen magára találó országnak kellemetlen lehetett a vereség.
Szvjatoszláv halála
A következő évben a kijevi fejedelem és a császár újra megütköztek, s a bizánciak elfoglalták a bolgár fővárost, Preszlávot és foglyul ejtették a cárt is. A kijevi sereg Dorosztolonba húzódott vissza, s a császár több mint két hónapig tartotta őket ostrom alatt. Végül kiegyeztek, s Szvjatoszláv feladta Bulgáriát, cserébe szabadon elvonulhatott és ellátmányt is kapott.
Bulgáriának egy része a Bizánci Birodalom egy tartománya lett, s másik része pedig a vazallusa. Borisz cárt nyilvánosan megfosztották a trónjától, a királyi ékszereket pedig a Hagia Sophia oltárán helyezték el. A volt cár, Borisz azonban, vigasztalásul a legmagasabb bizánci címet kapta.
A hazatérő Szvjatoszláv azonban 971 telén kénytelen volt a Dnyeper torkolatánál telelni, s katonái már éheztek. Ekkor a bizánci császár biztatására a besenyő kán, Kurja, rátámadt a kijevi seregre és alaposan megtizedelte.
972 tavaszán a fejedelem megpróbált átkelni a Dnyeperen, de közben a besenyők újra rajtaütöttek. Az összecsapásban meghalt Szvjatoszláv is, akinek a koponyájából (a krónikák szerint) a kán kupát csináltatott.
Ahogyan a bizánciak mondták “Nem hallgatott anyjára, továbbra is pogány szokások szerint élt. Ha valaki nem hallgat az anyjára, bajba kerül, ahogy mondani szokás: ‘Ha valaki nem hallgat apjára vagy anyjára, az meghal.’ “
Így Szvjaszláv, alig élte túl az anyját, s árván hagyta fiait, s özvegyen a feleségét. Predszlaváról egyébként a krónikákban később már nincs hír. Egyesek szerint a halálában közrejátszott a legidősebb fia, Jaropolk is, aki részt vett az apja ellen szervezett összeesküvésben. A források szerint halálának időpontja, 972. március 12.