Olga fejedelemasszony, a Kijevi Rusz uralkodójának, I. Igornak a felesége volt, aki férje halála után, a még kiskorú fia, Szvjatoszláv nevében uralkodott, több mint másfél évtizedig. (a lenti képen Szent Olga)
Igort, 945-ben ölték meg igen kegyetlen módon a drevliánok, mert a szokásosnál nagyobb adót akart rajtuk behajtani, de ezzel csak feldühítették az özvegyet, aki a krónikák szerint négyszeresen is megbüntette a férje gyilkosait és az addigiaknál is sokkal súlyosabb adóterheket rótt ki, ráadásul sokakat rabszolgasorba taszított.
Ennek ellenére a 13. században szentté avatták, sőt az ortodox egyház első orosz szentje lett, majd 1547-ben már “az apostolokkal egyenrangúnak” tekintették.
Ennek oka az volt, hogy ő maga is felvette a kereszténységet és az országot is a kereszténység irányába fordította. (a lenti képen Szent Olga)
Igor halálakor Szvjatoszláv hároméves lehetett, így még bő másfél évtizedig Olga irányította az országot, s komoly adó- és adminisztrációs reformokat vezetett be.
Ő maga, 955-ben keresztelkedett meg, amikor Konstantinápolyban járt, s keresztapja, maga Bíborbanszületett Konstantin volt. A keresztségben a Jelena nevet kapta a császárné, Heléné Lekapéna után.
Hazatérése után, a fiát is megpróbálta a kereszténység felé téríteni, de Szvjatoszláv csak kinevette a próbálkozásait: “hallani sem akart róla, de ha valaki meg akart keresztelkedni, nem tiltotta meg, csak kinevette” írták a helyzetről.
Később a bizánciakkal megromlott a viszonya és a nyugati kereszténység felé nyitott, így felvette a kapcsolatot I. Ottó német-római császárral, akitől papokat és püspököt kért, a népe megtérítéséhez. 962-ben átadta a trónt az időközben húszévessé vált fiának, de mivel Szvjatoszláv gyakran vezetett hadjáratokat, tulajdonképpen továbbra is ő uralkodott. (a fenti képen Szvjatoszláv hadjárat közben)
Mindeddig azonban, még nem volt szó, az ismeretlen magyar hercegnőről.
Mivel Szvjatoszláv nem akart kereszténnyé válni, Olga más tervet eszelt ki, s úgy döntött, hogy az unokáit fogja a kereszténység szellemében nevelni, amelyhez viszont unokák, s ezt megelőzően, megfelelő feleség kellett.
Vaszilij Tatiscsev, egy Nagy Péter orosz cár korában élő történész, az orosz történelem első nagy összefoglaló művének a szerzője szerint Szvjatoszláv felesége egy “ugor hercegnő” volt, Magyarországról származott. Az állításait a Joachim-krónikára alapozza, amely ugyan nem minden esetben pontos és egzakt, de vannak benne figyelmet érdemlő részek.
Olga uralkodása közben volt az augsburgi vereség, s ekkor váltotta Fajszot Taksony, aki azonnal nyugalmat hozott az országba, hiszen kiegyezett a szomszédos népekkel. Kiegyezett a német-római császárral is, s elindult egy közeledés a nyugati kereszténység felé. (a fenti képen Taksony)
Érdekes módon éppen akkor távolodott el a bizánciaktól Olga is, aki szintén a német-római császár felé fordult, amikor a magyarok éppen a bizánciakkal hadakoztak. Taksony megbékélést és szövetséget keresett a kijevi udvarral is, amely később egy Bizánc ellen indult hadjáratban meg is valósult, ahol Szvjatoszláv, ahelyett, hogy a magyarok ellen harcolt volna, a magyarokkal kötött szövetséget a bizánciak ellen – más kérdés, hogy ez végül egy súlyos vereséget eredményezett, s Szvjatoszlávnak ez az életébe került.
Közben 969. július 11-én meghalt ugyan Olga, de a nevelése mégis hatott, mert a Szvjatoszlávot követő Jaropolk, bár nem keresztelkedett meg, de „nem tiltotta meg senkinek”, sőt követeket fogadott a pápától, majd feleségül vett egy görög nőt. (a fenti képen Szvjatoszláv és a bizánci császár)
Tatiscsev szerint Szvjatoszláv felesége egy magyar hercegnő volt, akinek a családja szintén közeledett a kereszténység felé, így Olga egy jó szövetségest nyerhetett a házassággal. Egy szerződés alapján a feleség neve talán Predszlava lehetett, s a házasság megkötésekor Szvjatoszláv még gyerek volt, vagyis várniuk kellett a “véglegesítéssel”. Ez azt is feltételezi az orosz történész szerint, hogy a feleség talán idősebb volt, amely abban a korban nem volt meglepő, hiszen politikai házasságok köttettek. (a lenti képen a rejtélyes magyar hercegnő is látható)
Ez azt is magyarázhatja, hogy miért nem lett Szvjatoszláv a hűség mintaképe, hiszen a már (talán) keresztény feleség mellé, aki (talán) idősebb is volt, számos szeretőt vett magához, akik közül s leghíresebb, Malusha volt.
Ha a feleségét valóban Predszlavának hívták, akkor talán ő tette ezt a nevet népszerűvé, hiszen így hívták Bölcs Jaroszláv egyik húgát, majd II. Szvjatopolk egyik lányát is, akinek aztán Álmos herceg, I. Géza fia lett a férje. Ezt a kapcsolatot erősítheti, hogy Szár László, István unokatestvére is kijevi hercegnőt vett feleségül, s olykor ide (Magyarországra) menekültek az ottani hercegek, a testvérharcok elől.
Ezt a magyar vonalat erősítheti Akimov orosz festő egy képe is, amelyen „Szvjatoszlav nagyherceg megcsókolta anyját és gyermekeit, amikor visszatért a Dunától Kijevbe” – ugyan miért járt volna a Duna mentén a nagyherceg? (a fenti képen a festmény)
Persze az még így is kérdés, hogy Szvjatoszláv fiainak, Jaropolknak, Olegnek és Vlagyimirnek vajon Predszlava az édesanyja vagy mások, így esetleg Malusha? A források alapján egy Jaropolk és egy Oleg nevű fia volt, de egyes források szerint Vlagyimir is az ő fia, aki azonban mások szerint Malusha fia volt.
De ki is lehetett Predszlava?
Az orosz kutatók szerint Predszlava hercegnő, Taksony lánya lehetett (vagy egy kijevi bojár lánya, esetleg egy besenyő kán lánya, de a magyar vonal talán a legvalószínűbb). Vannak források, amelyek szerint Predszlava meg akarta gyilkoltatni Malushát, de ez nem sikerült, s ekkor a nagyherceg elküldte a feleségét egy távolabbi településre, amelyet aztán róla neveztek el.
A későbbi életéről nincs információ, de könnyen lehet, hogy Szent Vlagyimir kijevi nagyherceg, egy magyar hercegnő fia volt, így Bölcs Jaroszláv egy magyar hercegnő unokája, s Taksony dédunokája lenne, s Szent István másodunokatestvére. (a lenti képen Bölcs Jaroszláv)
|
|
|
