Mátyás király (1443–1490) a magyar történelem egyik legjelentősebb uralkodója volt, akit hatalma csúcsán ért a halál Bécsben, 1490. április 6-án.
A váratlan hír nemcsak Magyarországot, hanem egész Közép-Európát megrázta, hiszen Mátyás sikeres uralkodása és erőskezű politikája stabilizálta az ország helyzetét. Halálának körülményeit azonban máig viták övezik, és a halálát követő hatalmi harc is sok kérdést vet fel.
1490 tavaszán Mátyás király Bécsben tartózkodott, ahol a húsvéti ünnepekre készült. Az uralkodó korábban már megszerezte Bécset és Alsó-Ausztriát, és új hatalmi központját próbálta megszilárdítani. Az utolsó években egészségi állapota rohamosan romlott: köszvény, elhízás és gyakori fejfájások kínozták. A hivatalos beszámolók szerint Mátyás hirtelen rosszullétet kapott, ami agyvérzésre vagy szélütésre utalhat. A király egyik pillanatról a másikra összeesett, és néhány órán belül elhunyt.
Modern kutatások szerint Mátyás halálát valószínűleg agyvérzés okozta, amely hirtelen és váratlan módon következett be. Az orvosi szakirodalom szerint a köszvényes és elhízott betegek körében a szélütés nem ritka, különösen a középkori viszonyok között, amikor a betegségeket gyakran kezeletlenül hagyták. A korabeli krónikák is említést tesznek a király egészségi problémáiról: a gyakori lábfájdalom, mozgási nehézségek és erős fejfájások mind arra utalnak, hogy Mátyás hajlamos lehetett agyi érkatasztrófára.
Mátyás halálával kapcsolatban azonban több összeesküvés-elmélet is született. Az egyik legelterjedtebb teória szerint a királyt megmérgezték. Ezt az elképzelést erősíti, hogy Mátyás felesége, Aragóniai Beatrix, valamint Jagelló Ulászló követei is jelen voltak Bécsben. Egyes források szerint a mérgezésre használt növény a sisakvirág volt, amely gyorsan ható és halálos méreganyagokat tartalmaz. A gyanú szerint Beatrixnak érdeke fűződhetett férje halálához, mivel Mátyás természetes fiát, Corvin Jánost szerette volna kiszorítani az öröklésből.
Mátyás halála után azonnal érezhetővé vált a hatalmi vákuum, és gyorsan kiéleződött a konfliktus Beatrix és Corvin János között. Beatrix próbálta saját érdekeit érvényesíteni, de a magyar főurak többsége nem támogatta őt legitim utódként. A mérgezés elméletét az is táplálta, hogy Mátyás halála szinte azonnal politikai előnyt jelentett Beatrix számára, aki Ulászlót kívánta a trónra juttatni.
Mátyás halálát követően politikai válság alakult ki. A király természetes fia, Corvin János jogot formált a trónra, ám a főurak elutasították. Aragóniai Beatrix, Mátyás özvegye szintén trónigénnyel lépett fel, de végül a rendek Jagelló Ulászlót hívták meg a trónra, aki a következő évben magyar királlyá koronáztatta magát.
Mátyás halálával Magyarországon megszűnt az erős központi hatalom. A Jagelló-korszak beköszöntével a korábbi centralizált rendszer helyét a széttagolt nemesi uralom vette át. Az erős katonai hatalom helyett belpolitikai viszályok és külső fenyegetések kezdtek uralkodni az országban. Corvin János politikai támogatás hiányában hamarosan elvesztette a hatalmi küzdelmet, és a Hunyadi-ház politikai öröksége végleg elenyészett.
Mátyás király halála a magyar történelem egyik sorsfordító eseménye volt. Az erőskezű, centralizált hatalmat gyakorló uralkodó halálával Magyarország ismét a politikai instabilitás útjára lépett. A Hunyadi-ház öröksége gyorsan eltűnt, és a Jagelló-kor beköszöntével a magyar királyság ismét gyengébbé és sebezhetőbbé vált.
Mátyás halálának körülményei mind a mai napig nem ismertek. Az agyvérzés és a mérgezés teóriája egyaránt jelen van a történetírásban. Bár a király halála váratlanul érte az országot, a trónutódlás körüli politikai játszmák már korábban megkezdődtek. A Jagelló-dinasztia hatalomra kerülése után Magyarország újra belső széthúzással és külső fenyegetésekkel kellett szembenéznie.
