Ahogyan Szepesi György írta: “Rendkívül szerény volt, rokonszenves a csapattársak számára is. Tisztelettudó, jó magatartású, jó modorú, intelligens fiatalember volt a magánéletben éppúgy, mint a pályán. Nem rúgott meg ellenfelet. Amellett hihetetlen, bámulatos cselezőkészsége volt, ami kivételes adottság, olyan, amit nem lehet megmagyarázni. … 67-ben megérdemelten ítélték neki oda az Aranylabdát.”
A magyar válogatottban 75 alkalommal szereplő Albert Flórián 1941. szeptember 15-én született Hercegszántón, s ahogyan a visszaemlékezéseiben írta nagyon szeretett játszani, de nem szeretett edzeni. Ennek ellenére a Ferencvárosban, amelyben a teljes pályafutását töltötte, a bajnoki és különböző kupamérkőzéseit összeszámolva összesen 537 mérkőzésen lépett pályára a felnőtt csapatban, s ezeken 383 gólt szerzett. “Ő volt az a játékos, aki befért volna az Aranycsapatba is. ” – írta róla Szepesi, s talán nem meglepő, hogy már 17 évesen válogatott játékos lett. Pár hónappal korábban 1958. november 2-án mutatkozhatott be a zöld-fehérek felnőtt csapatában, amikor is a Diósgyőrnek rögtön két gólt rúgott.
Albert pályafutása
A pályafutása alatt nem szerzett világbajnoki érmet, s nem lett olimpiai bajnok (‘csak’ egy bronzot 1960-ban, Rómában), de szerzett egy bronzérmet az Európa-bajnokságon (1964 – Spanyolország). Emellett azonban többször szerepelt a világválogatottban és az Európa-válogatottban, ahogyan 1967-ben megkapta a legjobb labdarúgónak járó Aranylabdát, 1962-ben a világbajnokság gólkirálya lett, ahogyan az 1965-66-os kiírásban a BEK gólkirályi címét is megszerezte. Háromszor lett magyar gólkirály, kétszer pedig az év magyar labdarúgója.
1959. november 8-án a Népstadionban négy védőt kicselezve talált a kapuba az NSZK elleni mérkőzésen, amelyet a válogatott 4-3-ra megnyert. Az ellenfél kapitánya, Sepp Herberger, megkereste őt a magyar öltözőben, s ott gratulált a teljesítményéhez. Jó hete volt, mert egy héttel később, 1959. november 15-én egy másik mérkőzésen, a magyar élvonalban (a BVSC ellen) egy mesternégyest fejelt, amelyre eddig senki más nem volt képes.
A hosszú és sikeres pályafutása után pár évig edzősködött, majd végképp szögre akasztotta a futballcipőt. Közben megnősült, s egy Bársony Irén nevű színésznő férje lett, akitől egy lánya és egy fia született – Magdolna kézilabdázó, Flórián pedig futballista lett.
2011. október 31-én egy szívinkfarktus következtében hunyt el – 70 évesen.
